Kapcsolatok fogsága -Biztonság
Életed egy aspektusa kapcsolati rendszerben zajlik. Első kapcsolódásod édesanyád pocakjában már elkezdődik. Szüleid, testvéreid, barátaid, párod, munkatársaid, gyermekek és még sokan mások... Vannak fontosabb, meghatározó kapcsolataid, és kevésbé fontosak, formálisak is. Vannak átmeneti vagy egy életen át tartó kapcsolatok is... Egy biztos, közös bennük, mégpedig TE magad. De feltetted-e már magadnak azt a kérdést, hogy egy kapcsolatod mitől értékes számodra (vagy lehet, hogy jelentéktelen...), miért fontos, mi tartja össze, mit élsz meg benne? Miért is kérdezem ezt?
Egy párkapcsolat kibontakozásában, amikor megszeretsz valakit, már rengeteg megfogalmazott vagy meg nem fogalmazott kérdés, elvárás és illúzió is megszületik. Talán észre sem veszed az első időkben, amikor minden olyan izgalmas és szép, és egymásra vagytok hangolva... De általában ebbe a kapcsolatba nem csak te és ő vesz részt, hanem belekerül a múltatok, mintáitok, hozott batyutok, melyek meghatározzák azt, hogy ki is vagy TE, valamint a jövőképetek is. (Nem hiába vannak még ma is köztudatban olyan mondások, mint: "Nézd meg az anyját, vedd el a lányát"...)
Ekkor a szerelem lángja olyan erőket szabadít fel benned, melyben már nem csak saját magad látod, hanem az, EGYÜTT-be feloldódva egy egységet élsz meg. Lassan megszületik a szerelemből a szeretet. A szerelem egy olyan magát éltető erő, szenvedély (habár néha kínzó és felemésztő), mely olyan tettekre, érzésekre, gondolatokra sarkal, hogy észrevétlenül meghaladod önmagad. Aztán ahogy ez a lángoló tűz lassan csendesedik, a szerelem átalakul – megjelenik a szeretet.
Kialakul egy kötődés. A szeretet pedig egy olyan kincs, mely néha visszaigazolást vár, felmerülnek olyan kérdések benned: vajon ő is szeret? Szeret-e annyira, mint ahogy én őt? Elég lesz-e az én szeretetem neki? Ezek a kérdések egy belső félelemből táplálkoznak – félelem attól, hogy elveszítem a szeretetet, félelem, hogy elveszítem a biztonságot. Ezek a néha még szavakba sem önthető érzések, gondolatok szorongáshoz vezethetnek. De miért is fontos a másik ember szeretete, vagy ennek tanúbizonysága?
"Ha tudom, érzem és látom, hogy a másik szeret, akkor minden rendben van, biztonságban vagyok."
Ebben a biztonságban pedig lehetek önmagam, és leélhetem az életem... De ez egy illúzió csak – a biztonság illúziója, mely egy gyermeki vágy kivetülése a felnőtt énembe... Sokszor észre sem vesszük, hogy milyen illúzióbuborékokban élünk, és vágyaink által keltett elvárások feszítenek legbelül és szorongatnak. De mi is ez a szorongás? (Már biztos mindenki sokat hallott és tud a kötődési mintákról, mennyire függ össze azzal, hogy gyermekkorban milyen tapasztalataink voltak, és hogy ezek mennyire befolyásolják a párkapcsolati kötődéseinket... Már lehet, fel is tártad magadban, hogy milyen mintázatot hordozol, és hogy ez hogyan függ össze a mostani működésedben. Mit jelent számodra a szeretet egy ilyen kapcsolatban... de mégis, ezek tudása még nem jelenti azt, hogy a Mostban ezen hogyan tudnál változtatni...)
A szorongás egy meg nem nevezhető félelem, melynek hátterében általában egy szocializációs mintázat áll. Magában hordozza a félelmek sokaságát, akár: félek attól, hogy nem tudom kontrollálni a helyzetet, félek, hogy nem vagyok elég jó, félek attól, hogy nem tudok helyt állni, félek a kudarctól, félek a magánytól, félek attól, hogy nem fog sikerülni.
"Akkor félek, ha a helyzeteket nem tudom irányítani."
Ha nem tudom irányítani, nem vagyok magabiztos, és bizonytalanság uralkodik el rajtam. Ez a belső bizonytalanság a szorongás maga...
A párkapcsolatért a benne lévő személyek felelnek a felnőtt énükkel, de nem minden részében és egységesen... Nagyvonalakban én három különböző oldalról közelítem meg. A saját oldaladról: az a rész, amelyben ÉN vagyok benne, és amelyért én vagyok felelős, mint önálló egység (saját érzelmek, gondolatok, döntések, fájdalmak, sebek, működések), a másik fél, TE, úgyanígy, valamint a közös rész – ez pedig maga a kapcsolat, melyben a TE és ÉN feloldódik, és valami Közössé változik, ez a MI.
Amikor szorongás és bizonytalanság uralkodik el rajtad a kapcsolatban, akkor két fontosabb irányvonal is maga alá tud gyűrni.
Az első, hogy ilyenkor a figyelmed arra irányul, hogy melyek a te hiányosságaid, keresed (és hidd el, találsz is) az értéktelenséged bizonyítékait, a rossz tulajdonságaidat. Ha netán tán nem magadban keresed ezeket, akkor úgyis megtalálod azt a másikban is (kiprojektálod)... Ha a negatív szemüveg pedig rajtad marad, akkor az semmiképpen sem tud a realitásban tartani. A másik fontos része pedig az, hogy a biztonságodat a párkapcsolatban kívülre teszed.
Akkor vagyok biztonságban a párkapcsolatban, ha a másik szeret! A párod szeretete az ővé, benne él, az ő érzése, az ő belső világa. Így a saját biztonságod felelősségét a kapcsolatban áttolod a másik térfelére, arra az oldalra, ami a TE, és nem az ÉN részben van. Ez a rész nem a te felelősséged, és mégis átadod az irányítást és ennek kontrollját... Ezt a benned lévő gyermeki én vágya, akinek a felelősség egy teher, így kibújik alóla... Az ilyen kapcsolódások így függővé válnak. A biztonságom és jólétem nem önmagamtól, hanem a másiktól teszem függővé. Abban a pillanatban, ha ennek a felelősségét átadom egy másik embernek, egyidőben azt is állítom magamról tudat alatt, hogy én nem vagyok képes felelősséget vállalni ezért...
Ördögi körbe kerültél így: szeretnéd a kapcsolatban a biztonságot megélni, de mivel mélyen legbelül ennek felelősségét átadtad, ezért mindig szorongani fogsz. Ahhoz, hogy ebből a körből ki tudj kerülni, mindenképp olyan biztonságot kell keresned a kapcsolatban és az életben, amely elsősorban rajtad múlik, tőled függ!
Szeretettel, Adél