A katáng – A követelőző szeretettől az önzetlen szeretetig
A katángkóróval szerintem már mindenki
találkozott.
Ha jártál a természetben, biztosan megragadta a szemed pillantását
kéksége (hahó, itt vagyok,
figyelj rám!), vagy, ha a lelked bugyraiban, érzelmeid kuszaságában - megvolt a feltételhez kötött szeretet,
ragaszkodás, vagy akár a szeretet utáni szomjúság... ( de ha epés vagy akkor is:o)
Teljesen mindegy, hogy a megjelenéséről, hatóanyagairól, vagy akár a finomabb szinten lévő rezgéseiről írok – minden irány a szeretethez vezet (számomra legalábbis).
Sokszor használtam már ezt a cseppet (még magamon is), gyöngéden tudja elsimítani a szeretetből fakadó érzelmek hullámait, lassan tisztázza azokat a belső folyamatokat, melyekre nem mindig vagyunk büszkék...
A katángkóró (nálunk a kertben legalábbis) nagyon nagyra nő. Szárai csak úgy törnek az ég felé, mint valami lándzsák (tud a szeretet ám így szúrni is), erősek, és sem eső, sem szél el nem mozdítja a helyéről.
Ezt a gyökérzete – mely igencsak kapaszkodó, ragaszkodó – segíti. Valahogy ilyen az az "erős" szeretet is, amellyel kapaszkodunk, ragaszkodunk, birtoklunk... Ezen a szinten a szeretet öncéluvá válik – valamit akar: megtartani. De vajon mit is tart meg ez a túlzott szeretetbe bújtatott érzelem? Sok mindent tudnék ide sorolni: biztonság, mások szeretete, mások figyelme, az, hogy fontosnak érezd magad, hogy minden pillanatban tanúbizonyságot kapj arról, hogy értékes vagy...
De ezek mind csak egyvalamit akarnak
palástolni – vagy legalábbis egy nagy űrt betölteni.
Ha nem érzed, vagy nem tudatosítod az univerzális szeretet erejét benned és
általad (mely időtlen és kifogyhatatlan), akkor – mint egy vákum – ennek
hiányára összpontosítva mindig töltekezned kell a szeretet poharából, hogy újra
és újra, nemcsak önmagad felé, de másoknak is tudjad ezt áramoltatni...
A mélyről táplálkozó szeretet helyett a feltételhez kötött szeretet veszi át az irányitás. Ennek a mély lelki szükségletnek kielégítése érdekében tudattalan játszmákba kezdünk: manipulálunk, ragaszkodunk, vagy épp birtoklást élünk meg mások felett… és ezt nagyon sokszor, nagy mosollyal az arcunkon, a szeretet nevében, öntudatlanul játsszuk.
Ez a fajta szeretethiány-érzés
sokszor a gyerekkorba vezethető vissza. Nem figyeltek ránk, nem szerettek úgy,
ahogy ott és akkor kellett volna, nem voltak ránk büszkék, nem vígasztaltak,
nem öleltek, vagy bevontak saját szeretet utáni játszmáikba...
Na de már felnőttél, és a múlton nem tudsz változtatni. Amin változtatni tudsz,
az a saját hozzáállásod. Ideig-óráig ki tudod facsarni mások szeretetét
ilyen-olyan módszerrel – de eljön a pillanat, amikor ezt már magadnak kell
megadnod. Vagy megéled azt, hogy ez ott van benned minden pillanatban...
Ha megpillantod ezt a szépséges
katángkorót utadon és le szeretnéd
szakítani, eléggé meg kell küzdeni vele. Fás és elágazó szára nehezen szedhető
szabadkézzel. A 'ragaszkodó' gyökérzetből a felszínen egy erős, fásult, elágazó
szár nő – számomra határozottságot, erőt, irányítást és kontrollt tükröz. Néha az amazon
típusú nő, vagy az oroszlánként gyermekét védő erős asszony archetípusa jut
róla eszembe. ( nemhiába az anyaság
virágaként is szokták nevezni, vagy az ősi anyai energiákkal említik egy
lapon)
Ennek a nemes ősi energiának egy also szintje, árnyéka az öncélú szeretet egyik
aspektusa... amikor van tartásod és irányod, de hiányzik a rugalmasság...
amikor a szeretet nem áramlik, hanem irányítottan, merevségben, kontroll alatt
tartod.
Negatív kibillenésben ez a: Szeretlek ha….., velem nem törödik senki, pedig én
mindent megtettem érted ( kéretlenül)……….rám mindig számithattok……,
Pozitív megélésében a szeretet önzetlen,
nem vár el hálát, vagy elismerést. Ebben
az állapotban a teljességből merítkezve, szeretettel és igazi odaadással tudsz
mások felé fordulni….
És a gyöngéd, apró kis virágzat, mely csak úgy megbújik a szárakon – a kék több
árnyalatában is felfedezhető –, valamit gyorsan virágzik, és naponta többször
nyitja meg szirmait, majd zárja (külső tényezőktől függően). Szimbóluma lehet
annak a működésnek a szívben, mely egy átmeneti nyitottságra utal a szeretet
befogadásában, vagy kifelé való áramoltatásában. Ha nem kapja meg, amit vár –
"bezárul".
Érzed benne a feltételhez igazodó szeretet tanítását?
Ilyen állapotban mindenki volt már – és lesz is. Kimozdítanak néha: emberek, helyzetek, életszakaszok, vagy csak a kollektív megszokás nehéz ködje...
De legyen ez a tanítás: hogy törekedj a feltétel nélküli szeretet, elengedés, áramlás megtapasztalásaira! Úgy mint a katáng felfelé irányuló erős szára, megtartva emberséged mint mélyreható gyökere, majd nyisd meg a szíved mint apró kék virága, mely megmártozik és kitárja szirmait az augusztusi napfény melegébe (Isteni szeretet)
Amikor a szeretet már nem birtoklás,
hanem ajándék – ez a lélek fejlődésének magasabb szintje.
Az utat hozzá megmutatja nekünk ez a szép virág is – úgy a természeténél fogva,
mint a Bach-esszencia finom hangolásának segítségével….
Szeretet → elvárás → ragaszkodás → elengedés → önzetlenség → Szeretet
Pozitív mantrái:
– Szívesen adok!
– Merítek a forrásból!
– Szeretnek!