A Dió - Őszi mozzanat a kertben

Az utolsó leveleit hullajtja a nagy diófa..... a termése mely összeszedve várja, hogy megtörjék, de még nem elég hidegek a nappalok, még nem elég sötétek az esték, még várat magára....A kutyák és a madarak rájárnak a földön maradt darabokra, elropogatják őket..... Mikor már kellő képen kiszárad és csonthéja roppan- eljön az idő, hogy áttörve,olajos gyümölcsét felfedje. 

Érzed az analógiát és az évszak ritmusát? Nem véletlenül sok kultúrában a bölcsesség, a tudás, isteni eledel jelképe ez a gömb héjba zárt, az emberi agyra hasonlító termés.. Már elindultál lassan befelé, lelassulsz, lecsendesedsz és mikor az idő megérett rá feltörőd saját diódat, mely kincseket rejt. Belső erőforrás ez melynek fénye ott lapul bent a zöld burok és csonthéj alatt.. Bölcsesség és kapcsolat a fentiekkel:) Mint fa egész évben ott terül el minden udvaron, óriási lombozata menedéket nyujt az erős napsütésben, de vigyázat, mert magát védve, nem tűr meg lombja alatt bármit, és hogy jobban ellenálljon olyan vegyületeket tartalmaz mely mérgező is lehet a betolakodóknak..... 

A Dió eszencia a bizonytalanságtól a belső szilárdságig.... Mikor már majdnem egyenesben vagy de mégis elbizonytalanodsz, mikor érzed hogy mit kell tenni, de nincs erőd a lépéshez, mikor keresed az egyensúlyt az állandó változásokban... Ez az eszencia mely Világra Segitő. Megfogja a kezed és odavezet a belső énedhez, melynek sugallata olykor elhalkul. Nekem csak lélekerőt jelent, azt az erőt, amely közelebb segít önmagadhoz..

'Diófa mely bölcsőd, asztalod es koporsód' is.... Világra segít és fogja a kezed, védelmez és táplál a változások nagy pillanataiban..